Borosné Endresz Teréz
Vissza
( 1919 - )

„1919. július 2-án Nagyesztergárban (Veszprém megye) született parasztcsaládból. Heten voltak testvérek. Szülőfaluját abban az időben főleg németajkú emberek lakták. Az elemi iskolában még ő is német betűvetést tanult.

A nyugdíjazása után indult alkotó tevékenységének is faluja az egyik meghatározó forrása. Szülőfalujában gyermekeskedett és itt járt hat osztályt. Tizenöt éves korában már Budapestre került. Munkája és családja is több, mint ötven éve Budapesthez köti, képeinek témáját mégis a gyermek- és ifjúkor szűkebb és tágabb környezete, a szülői ház és falujának világa határozza meg. Legelőször készült képei: Az első szobánk, Szabadkonyhánk. Külön sorozatban dolgozta fel a kenyérsütést; a dagasztástól, a formáláson és a bevetésen keresztül, a kenyér megszegéséig.

A másik nagy témaköre vallásosságával függ össze, pl. Betlehem, Háromkirályok, Útszéli kereszt, Medjugorea-i Szűzanya, Sarlós Boldogasszony.

Alkotói módszere több szempontból egyedülálló. Szinte anyagi valóságukban állítja elénk a dolgokat. Gondosan válogatott természetes anyagokat használ, olyanokat, ami szerinte a legjobban megközelíti az ábrázolni kívánt alakot, vagy tárgyat. A ruha például az asszonyokon selyem, az asztal- illetve az ágyterítő szőttes, a függöny az ablakon horgolt csipke, bőrből készül a cipő, vagy a csizma, szalma van a betlehemi jászolban, búzát vet a megvető, stb.

Képeinek a vászonnal bevont farostlemez az alapja. Erre a sík felületre épül az adott témához illő környezet, pl. a tisztaszoba, a konyha. S ebbe a környezetbe illeszkednek az egyre plasztikusabb alakok és állatfigurák, lényegében babának tekinthető játékok, amelyek a gyermekjátékokhoz hasonló technikával készülnek.

Ami nem valósulhatott meg a mindennapok valóságában, annak érvényt szerez a képzeletben és az alkotómunkában. Borosnénak például az volt az ifjúkori vágya, hogy ballett-táncos legyen. Ez a vágya – szüleinek az anyagi helyzet miatt – nem válhatott valóra. S a tánc, a balett utáni vágya fél évszázaddal később mintegy a be nem teljesült életpályát összegzi a Gyermekkori álom című alkotása.

Korábban festett néhány képet farostlemezre is, de a legnagyobb előrehaladást a textilképek készítésében érte el, mely műfajt ő textildomborításnak nevez.

Önéletrajzában ezt írja: „Az ember mire megöregszik, telve van szeretettel. Már olyan lesz, mint egy gyermek. Játszik újból. Talán, ami nem adatott meg gyermekkoromban, azt most pótolom, s végre én is játszom, mondhatnám babázom. Eddig számos kiállításon szerepeltem. Képeimet felhasználták könyvekben illusztrációként, szerepeltünk a rádióban és a televízióban, újságokban és folyóiratokban, idehaza és külföldön egyaránt.”


Dr. Bánszky Pál

„1919. július 2-án Nagyesztergárban (Veszprém megye) született parasztcsaládból. Heten voltak testvérek. Szülőfaluját abban az időben főleg németajkú emberek lakták. Az elemi iskolában még ő is német betűvetést tanult.

A nyugdíjazása után indult alkotó tevékenységének is faluja az egyik meghatározó forrása. Szülőfalujában gyermekeskedett és itt járt hat osztályt. Tizenöt éves korában már Budapestre került. Munkája és családja is több, mint ötven éve Budapesthez köti, képeinek témáját mégis a gyermek- és ifjúkor szűkebb és tágabb környezete, a szülői ház és falujának világa határozza meg. Legelőször készült képei: Az első szobánk, Szabadkonyhánk. Külön sorozatban dolgozta fel a kenyérsütést; a dagasztástól, a formáláson és a bevetésen keresztül, a kenyér megszegéséig.

A másik nagy témaköre vallásosságával függ össze, pl. Betlehem, Háromkirályok, Útszéli kereszt, Medjugorea-i Szűzanya, Sarlós Boldogasszony.

Alkotói módszere több szempontból egyedülálló. Szinte anyagi valóságukban állítja elénk a dolgokat. Gondosan válogatott természetes anyagokat használ, olyanokat, ami szerinte a legjobban megközelíti az ábrázolni kívánt alakot, vagy tárgyat. A ruha például az asszonyokon selyem, az asztal- illetve az ágyterítő szőttes, a függöny az ablakon horgolt csipke, bőrből készül a cipő, vagy a csizma, szalma van a betlehemi jászolban, búzát vet a megvető, stb.

Képeinek a vászonnal bevont farostlemez az alapja. Erre a sík felületre épül az adott témához illő környezet, pl. a tisztaszoba, a konyha. S ebbe a környezetbe illeszkednek az egyre plasztikusabb alakok és állatfigurák, lényegében babának tekinthető játékok, amelyek a gyermekjátékokhoz hasonló technikával készülnek.

Ami nem valósulhatott meg a mindennapok valóságában, annak érvényt szerez a képzeletben és az alkotómunkában. Borosnénak például az volt az ifjúkori vágya, hogy ballett-táncos legyen. Ez a vágya – szüleinek az anyagi helyzet miatt – nem válhatott valóra. S a tánc, a balett utáni vágya fél évszázaddal később mintegy a be nem teljesült életpályát összegzi a Gyermekkori álom című alkotása.

Korábban festett néhány képet farostlemezre is, de a legnagyobb előrehaladást a textilképek készítésében érte el, mely műfajt ő textildomborításnak nevez.

Önéletrajzában ezt írja: „Az ember mire megöregszik, telve van szeretettel. Már olyan lesz, mint egy gyermek. Játszik újból. Talán, ami nem adatott meg gyermekkoromban, azt most pótolom, s végre én is játszom, mondhatnám babázom. Eddig számos kiállításon szerepeltem. Képeimet felhasználták könyvekben illusztrációként, szerepeltünk a rádióban és a televízióban, újságokban és folyóiratokban, idehaza és külföldön egyaránt.”


Dr. Bánszky Pál