Dallos Marinka
Vissza
( 1929 - 1992 )

„1929. február 4-én született a Nógrás megyei Lőrinciben. 1949-ben a budapesti Világifjúsági Találkozón választotta párjául Gianni Toti olasz írót, költőt és publicistát, s így került Rómába. Ezt követően férjével együtt lett a XX. századi magyar irodalom olaszországi tolmácsolója.

A fordítás mellett Dallos Marinka 1960 óta rendszeresen festett és művészetével Itáliában is nógrádi maradt. Képeiben idéződtek fel eszmélésének egyerekkori emlékei és így magyarként tudott jelen lenni az olasz kultúrában. Külföldön számtalan civilizációa és intellektuális impulzus érte, mégis képes volt megőrizni a palóc szülővidékről magával vitt hagyományt. Festményei emlékvalóságok és meseszigetek lettek és szinte állandóan a gyermek- és ifjúkor világából táplálkoztak.

Művészete alapvetően nő-, sőt azt is mondhatjuk én-központú. Szinte minden festményének nő a szereplője. Nagy műgonddal festette a viseleti darabokat, s azok között is megkülönböztető figyelemmel a kékfestő anyagokat, melyek nemcsak a magyar környezetben, hanem Róma utcáin is megjelennek. E könyvben közölt képének a címe is Kékfestő, s zárt kompozíciója, színkultúrája magával ragadó. Művészetében együtt jelenik meg a külső természeti látvány és az alkotó belső világa. Kiérlelt stílusában organikus egységet alkot az ember és környezete, a valóság és az alkotó világa.

1973-ban megalapította a Roma naiv csoportot és tagja lett a svájci Group International Henri Rousseau elnevezésű festő közösségnek is.

„…a naiv szónak számos jelentése van. – vallotta – Nem vagyok ártatlan, és azt hiszem tanulatlan sem vagyok. A naiv művészet világnézet is, mert az alárendelt osztályok művészete. A naiv festő a természetes látást őrzi meg magában.”

 

Dr. Bánszky Pál

 

„1929. február 4-én született a Nógrás megyei Lőrinciben. 1949-ben a budapesti Világifjúsági Találkozón választotta párjául Gianni Toti olasz írót, költőt és publicistát, s így került Rómába. Ezt követően férjével együtt lett a XX. századi magyar irodalom olaszországi tolmácsolója.

A fordítás mellett Dallos Marinka 1960 óta rendszeresen festett és művészetével Itáliában is nógrádi maradt. Képeiben idéződtek fel eszmélésének egyerekkori emlékei és így magyarként tudott jelen lenni az olasz kultúrában. Külföldön számtalan civilizációa és intellektuális impulzus érte, mégis képes volt megőrizni a palóc szülővidékről magával vitt hagyományt. Festményei emlékvalóságok és meseszigetek lettek és szinte állandóan a gyermek- és ifjúkor világából táplálkoztak.

Művészete alapvetően nő-, sőt azt is mondhatjuk én-központú. Szinte minden festményének nő a szereplője. Nagy műgonddal festette a viseleti darabokat, s azok között is megkülönböztető figyelemmel a kékfestő anyagokat, melyek nemcsak a magyar környezetben, hanem Róma utcáin is megjelennek. E könyvben közölt képének a címe is Kékfestő, s zárt kompozíciója, színkultúrája magával ragadó. Művészetében együtt jelenik meg a külső természeti látvány és az alkotó belső világa. Kiérlelt stílusában organikus egységet alkot az ember és környezete, a valóság és az alkotó világa.

1973-ban megalapította a Roma naiv csoportot és tagja lett a svájci Group International Henri Rousseau elnevezésű festő közösségnek is.

„…a naiv szónak számos jelentése van. – vallotta – Nem vagyok ártatlan, és azt hiszem tanulatlan sem vagyok. A naiv művészet világnézet is, mert az alárendelt osztályok művészete. A naiv festő a természetes látást őrzi meg magában.”

 

Dr. Bánszky Pál