Kada István
Vissza
( 1904 - 1986 )

 

„1904. december 22-én született Törökszentmiklóson, iparos családból. A kilenc testvér között volt három kovács, továbbá lakatos, kerékgyártó, asztalos, csizmadia és földműves. A famunkához volt nagyobb kedve, de kovácsmester édesapja maga mellé vette tanoncnak. Kezdetben idegenkedett ettől a munkától, de a tűzben formálhat vasat végül is megszerette. Olyan munkásemberré vált, akinek mindenre ráállt a keze. Dolgozott kovácsként, volt szántógép kezelő és öntödei munkás, kaszált, vályogot vetett, valamint kifutói és segédfelügyelői állást is vállalt Budapesten. Mint munkás mindig a legjobbak közé tartozott, s amikor festeni kezdett, ugyanúgy festett, ahogyan iparosemberként is dolgozott, ugyanaz a magatartás – az utolsó csavarig mindenre figyelő leliismeretesség –vezette ecsetét és jellemzi tárgyilagosan előadott egyéni karakterű művészetét.

Gyermekként 1848 – 1849 jelentős alakjait rajzolta. Ezeket a gyermekkori próbálkozásokat – hosszabb kihagyás után – 1941-ben az első olajképbe való belekezdés követte, amelyet ráérősen 1963-ban fejezett be. A festmény címe: Művész és felesége tehenekkel. Ez a sajátos hangulatú kép a majorságban éves komencióért gépkezelő állást vállalt, nyakkendős és pantallós iparosember pihenőjét, életének idilli pillanatát ragadja meg. Az alkotó (aki egyben a festmény modellje is) egy „vasárnapi festő” magatartását, pózoló helyzetét mutatja. Szereplői hasonlóan tekintenek ki a képből, mint ahogyan a hagyományos családi fotóknál megszoktuk.

A nyugdíjas évek alatt Kada István festői tevékenysége új lendületet vett. Több képe került közgyűjteményekbe és magángyűjtők tulajdonába. Bőven kapott olyan megrendeléseket is, amelyben az igazi haszon nem az alkotóhoz, hanem a közvetítőhöz jutott.

Így összegzi alkotói szándékát: „Azért festek, hogy ha gyermekem nincs is, legalább elérjem, hogy ne tűnjek el a világból nyomtalanul, hanem fennmaradjon a nevem a jövő generáció számára.”  

 

Dr. Bánszky Pál

 

„1904. december 22-én született Törökszentmiklóson, iparos családból. A kilenc testvér között volt három kovács, továbbá lakatos, kerékgyártó, asztalos, csizmadia és földműves. A famunkához volt nagyobb kedve, de kovácsmester édesapja maga mellé vette tanoncnak. Kezdetben idegenkedett ettől a munkától, de a tűzben formálhat vasat végül is megszerette. Olyan munkásemberré vált, akinek mindenre ráállt a keze. Dolgozott kovácsként, volt szántógép kezelő és öntödei munkás, kaszált, vályogot vetett, valamint kifutói és segédfelügyelői állást is vállalt Budapesten. Mint munkás mindig a legjobbak közé tartozott, s amikor festeni kezdett, ugyanúgy festett, ahogyan iparosemberként is dolgozott, ugyanaz a magatartás – az utolsó csavarig mindenre figyelő leliismeretesség –vezette ecsetét és jellemzi tárgyilagosan előadott egyéni karakterű művészetét.

Gyermekként 1848 – 1849 jelentős alakjait rajzolta. Ezeket a gyermekkori próbálkozásokat – hosszabb kihagyás után – 1941-ben az első olajképbe való belekezdés követte, amelyet ráérősen 1963-ban fejezett be. A festmény címe: Művész és felesége tehenekkel. Ez a sajátos hangulatú kép a majorságban éves komencióért gépkezelő állást vállalt, nyakkendős és pantallós iparosember pihenőjét, életének idilli pillanatát ragadja meg. Az alkotó (aki egyben a festmény modellje is) egy „vasárnapi festő” magatartását, pózoló helyzetét mutatja. Szereplői hasonlóan tekintenek ki a képből, mint ahogyan a hagyományos családi fotóknál megszoktuk.

A nyugdíjas évek alatt Kada István festői tevékenysége új lendületet vett. Több képe került közgyűjteményekbe és magángyűjtők tulajdonába. Bőven kapott olyan megrendeléseket is, amelyben az igazi haszon nem az alkotóhoz, hanem a közvetítőhöz jutott.

Így összegzi alkotói szándékát: „Azért festek, hogy ha gyermekem nincs is, legalább elérjem, hogy ne tűnjek el a világból nyomtalanul, hanem fennmaradjon a nevem a jövő generáció számára.”  

 

Dr. Bánszky Pál