Szalmás Béla
Vissza
( 1908 - 1961 )

 

„1908. április 23-án Kassán született. Apja 8 gyermekes szerencsi levélkihordó volt. Tizenkilenc évesen Szerencsről felgyalogolt Budapestre, hogy munkát keressen és meghúzta magát a Mária Valéria nyomortelepen. Egyik alkalmi munkától (kőművesek mellett, vágóhídon, szobrászműhely csiszolómunkásaként, stb.) eltengődött valahogy a másikig.

Gyermekkorától kezdve rajzolgatott, s autodidakta módon munkásból vált művésszé. 

A harmincas évek második feléből néhány, naiv szemléletre valló festményét ismerjük. Rendszeresen rajzolta a Mária Valéria-telep nyomortanyáit is. A harmincas évek végére olyan munkája is akadt a Nemzeti Színház díszletfestő műhelyében, amelyik közel hozta a színek és a formák világához. 1942-ben napszámosként kezdte látogatni az Iparrajz Iskola esti tanfolyamát. Megismerkedett a tus, a pasztell, gouache, tempera és a linometszés technikájával.

A II. világháború alatt behívták katonának, de 1944 tavaszán megszökött s elállt dinnyecsősznek.

1948-tól minden jelentősebb kiállításon részt vett. Első önálló kiállítását 1954-ben rendezte meg Budapesten a Fényes Adolf teremben.

Sárospatakon ismerkedett meg Szkircsák Bertalanné népi fazekas művésszel. Több rajzot és festményt készített róla és az ő hatására maga is készített kerámiákat.

A harmincas években készült ösztönös képi megnyilatkozásai, finom művű színkultúrája alapján György Szalmás Bélát a magyar naiv művészet is számon tartja. 1966-ban képeivel szerepelt az I. Pozsonyi Naiv Művészeti Kiállításon.

A Magyar Nemzeti Galéria 1964-ben festményeiből, grafikából és finom humorú kerámia figuráiból emlékkiállítást rendezett.

 

 

Dr. Bánszky Pál

 

 

„1908. április 23-án Kassán született. Apja 8 gyermekes szerencsi levélkihordó volt. Tizenkilenc évesen Szerencsről felgyalogolt Budapestre, hogy munkát keressen és meghúzta magát a Mária Valéria nyomortelepen. Egyik alkalmi munkától (kőművesek mellett, vágóhídon, szobrászműhely csiszolómunkásaként, stb.) eltengődött valahogy a másikig.

Gyermekkorától kezdve rajzolgatott, s autodidakta módon munkásból vált művésszé. 

A harmincas évek második feléből néhány, naiv szemléletre valló festményét ismerjük. Rendszeresen rajzolta a Mária Valéria-telep nyomortanyáit is. A harmincas évek végére olyan munkája is akadt a Nemzeti Színház díszletfestő műhelyében, amelyik közel hozta a színek és a formák világához. 1942-ben napszámosként kezdte látogatni az Iparrajz Iskola esti tanfolyamát. Megismerkedett a tus, a pasztell, gouache, tempera és a linometszés technikájával.

A II. világháború alatt behívták katonának, de 1944 tavaszán megszökött s elállt dinnyecsősznek.

1948-tól minden jelentősebb kiállításon részt vett. Első önálló kiállítását 1954-ben rendezte meg Budapesten a Fényes Adolf teremben.

Sárospatakon ismerkedett meg Szkircsák Bertalanné népi fazekas művésszel. Több rajzot és festményt készített róla és az ő hatására maga is készített kerámiákat.

A harmincas években készült ösztönös képi megnyilatkozásai, finom művű színkultúrája alapján György Szalmás Bélát a magyar naiv művészet is számon tartja. 1966-ban képeivel szerepelt az I. Pozsonyi Naiv Művészeti Kiállításon.

A Magyar Nemzeti Galéria 1964-ben festményeiből, grafikából és finom humorú kerámia figuráiból emlékkiállítást rendezett.

 

 

Dr. Bánszky Pál